Az egyik csoportban az alábbi kérdést kaptam, így megragadom az alkalmat, hogy leírjam, hogy gondolkodom az eladósodással kapcsolatban!
Nagyon jó kérdés, viszont erre nincs egy egységes jó válasz, mert ahány élethelyzet, ahány szokás, ahány hiedelem, annyiféle megoldás működik.
Arra gondolok, hogy lehet, ahogy sok ember él, úgy a másik ember már idegileg rég leamortizálta volna magát… és nem azért, mert a másik rossz, hanem neki az a komfortos élet.
De hogy legyen valami kézzelfogható is.
Ugye a bankok a fizetés 50 – nagyobb fizetésnél 60 -%-át terheli a jövedelemnek. Természetesen nem jó ötlet max kihasználni, mert ha valamiért csökken a fizetés – betegség, elbocsátás, GYERMEKVÁLLALÁS -, vagy nőnek a kiadások – szintén gyermekvállalás -, akkor lehetnek komolyabb problémák.
Viszont ez sem annyira fekete és fehér, mert lehetnek olyan bevételek, amit mondjuk nem fogad el a bank… ezt tovább nem részletezném…
Én személy szerint azt gondolom biztonságosnak, hogy ha a havi teljes bevétel 30%-át ne haladja meg az összes törlesztő részlet. De ahogy írtam az elején is, nincs ilyen szabály, mert valaki vígan él, hogy a fizetése 40%-a van terhelve.
A végére még egy fontos dolog.
Kiemelt kérdés, hogy ki hogy áll a munkájához, milyen fejlődési, előmeneteli lehetősége van. Már alapvetően a “normál” fizetésemelés segít az embernek, hogy a jövedelme minél kisebb százalékát kelljen hitelek törlesztésére fordítani.
Ha pedig extra fizuemelést kap – új feladatok, vezetői beosztás miatt -, akkor még komfortosabb lesz a korábbi kötelezettségek törlesztés.
Persze új hitelek igénylésével még ezt az optimálisnak tűnő helyzetet is el lehet rontani… mint sokan tudjátok lakáshitelen, illetve az állami támogatott, kedvezményes hiteleken kívül – mint pl.: a babaváró hitel – nem javaslom más hitel felvételét…