Megyek a piacra, és a bejárat mellett áll egy 60 év körüli hölgy, aki pénzt kéreget orvosságra… kezében egy kosár, amiben kifigyel egy cola és egy fanta… mondanom sem kell, hogy nem adtam, persze lehet, hogy nem jól tettem, hisz ha adunk pénzt, akkor azt úgy kell adni, hogy ne várjuk el, hogy a másik fél mire költi azt… az legyen az Ő döntése.
Sajnos még nem vagyok ezen a gondolati síkon, viszont két másik dologra szeretném felhívni a figyelmedet:
1. ha valaki nem bánik jól a pénzzel, a bevételeihez képest többet költ, akkor garantáltan „bukás” lesz a vége (és igen, sajnos nem azt kell nézni, hogy az egyén gondolkodásának mi a szükséglete, hanem a pénzügyi lehetőséget kell alapul venni)
2. ha nem hisszük már el azt, hogy értékteremtő munkával tudunk megfelelő életkörülményt biztosítani magunknak, akkor elvágtuk magunkat a tartós belső boldogság egyik zálogától…