De hát az a mi kocsink!

Valkó András

portfolio-blogger
Tartalomjegyzék

(Csattanó a végén)

A grundon összeverődve focizunk a gyerekekkel és egy gellert kapott labda kipattan a focipályáról, egyenesen a parkolóba. Neki egy autónak.

Egy másik apukának annyi hozzáfűzni valója volt, hogy nem számít, hiszen zöld rendszámos.

Elgondolkodtam, hogy ezt miért is mondhatja?

– zöld rendszámos kocsi, nem is kocsi, hisz az a lényeg, hogy pöfögjön az autó?

– azt gondolja, hogy egy kicsit drágább, ezért biztos, hogy csak a hülyék/gazdagok vesznek ilyet?

– ???

Hogy jön ez ide?

Sajnos a babaváró csoportban megint elszabadultak az indulatok, ami az ítélkezésből indult. Mi emberek (sajnos én is) hajlamosak vagyunk információ morzsák alapján pálcát törni a másik ember feje felett! És ahogy mi sem szeretjük, ha minket ítélnek meg – főleg rosszul -, így a másik ember sem. Ha őszintén érdekel a másik ember, és mindenképp szeretnénk ítélkezni, akkor vegyük a fáradságot, hogy megismerjük az élethelyzetét.

Ezzel nem fogunk rossz érzést kelteni a másik félben, sőt ha őszintén érdeklődünk még az elismerését is ki tudjuk érdemelni…. sőt elkerülhetők a kényelmetlen szituációk is. Mint például azt, amikor az apuka tette a zöld rendszámos kifejezést, utána a kisfiam felém fordult – a pálya másik végéből – és diszkréten azt a megjegyzést tette, hogy „de hát az a mi kocsink”.