Erre a kommentre had válaszoljak egy külön bejegyzéssel!
Mielőtt ezt megteszem, szeretném leszögezni, hogy végtelenül hálás vagyok, hogy sokan elmondjátok a véleményeteket a gondolataimmal kapcsolatban… mivel előfordul, hogy a meglátásaim nem mindig kompatibilisek más ember világnézetével… szóval örülök, ha ki tud alakulni értelmes beszélgetés (kis hazánkban egyre ritkább, sajnos).
A lényeg, amivel szerintem nem lehet vitatkozni, hogy egy pénzügyi döntés kapcsán nem az összeg a lényeg… mindjárt hozok egy-két példát, hogy pontosan mire is gondolok.
A pénzügyi döntéseket nem tudjuk pusztán az összeg alapján meghozni, mivel
– hiába kapsz fix 20%-os kamatot, ha az infláció 40%;
– nem éri meg lakáshitelt felvenni, ha a fizetés 10%-ért tudsz bérelni ingatlant, és az ingatlan árak nem emelkednek;
– viszont megéri 20 millió hitelt felvenni ingatlan vásárlásra, annak ellenére, hogy 40-et kell visszafizetni, mivel 20 év alatt az ingatlanárak 3-szorosára emelkednek (eddigi tendencia alapján inkább 4-szeresére).
A bejegyzésnek, amit írtam, az volt a lényege, hogy 20 éves távlaton kétszer annyit fizetünk vissza a hitelre, és kétszer annyi pénzt kapunk vissza a megtakarításunkra… ha 2 milliót teszel félre, akkor 4 milliót, ha 20 milliót takarítasz meg, akkor 40-et lehet bezsebelni…
Az egyik legnagyobb probléma – a hosszú távú tervezés hiánya mellett -, hogy valaki azt mondja egy megtakarításra, hogy ez túl kevés, és ezért nem indítja el.
Ha valaki elkezd pénzt félretenni – bármekkora összeget (én 2011-ben havi 500 forinttal kezdtem… valljuk be, az akkor sem volt egy hatalmas összeg) -, akkor átértékelődik a pénzhez fűződő viszonya, és elkezd több pénz befolyni. Persze ez nem egyik napról a másikra történik, de pár év alatt végbemegy ez a változás.
És most lehet, hogy ezt hülyeségnek tartod, viszont – ahogy fentebb is írtam – én ezen az úton végigmentem anno.
Munkásságom során szeretném, ha mindenki barátságot kötne a pénzügyekkel, hisz a boldog élet egyik alappillére.