Nem tudom, hol kezdjem, annyi mindent szeretnék átadni, de ahhoz nem elég egy bejegyzés… így csak írom, amit gondolok.
Tegnapi bejegyzés sok emberben indulatot váltott ki, pedig csak megkérdeztem, hogy a veszélyhelyzeti családtámogatási kedvezmények maradnak-e? Bejegyzésem célja annyi lett volna, hogy aki szeretne élni a kedvezményekkel, tegye meg minél előbb, mert nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Lehet, hogy sokak számára nem volt egyértelmű a kiírás, ekkor azonban az általam vélt helyes magatartás az, hogy visszakérdezek, hogy pontosan miről van szó.
Három fő családtámogatásnál: CSOK-nál, babaváró hitelnél és a jelzáloghitel elengedésnél kapott extra határidők meghosszabbítása/újra gondolása kérdéses.
Szomorúan látom, hogy sok kilátástalan helyzetben lévő család a kormánytól – illetve az általuk biztosított támogatástól – teszi függővé magát és családját. Nyilván az államnak az a célja, hogy így legyen, de saját és családunk boldogulása senki másnak nem lesz annyira fontos, mint nekünk, így mindenki vegye kezébe az élete irányítását.
Azt se felejtsük el, hogy az államkassza sem egy feneketlen tó. Szép dolog, hogy idén nagyon sok család kapott plusz pénzt, de azt is meg kell nézni, hogy miből? (illetve milyen hatásai lesznek?)
Ez olyan, mintha azt javasolnám a családoknak, hogy vegyenek fel az éves fizetésüknek megfelelő folyószámlahitelt és majd előbb-utóbb – leginkább utóbb a gyermekeink – fizetik vissza. Minden lennék csak jó ember nem.
Akkor ezzel tényleg a családokat támogatjuk, vagy jövő nemzedéknek adunk egy erős hendikepet?
A negatív forgatókönyvek…. sokat írok a lehetséges büntetésekről, retorziókról. A svájci frankos hitelek óta, két gyakori kérdés szokott felmerülni, a hiteltárgyalások során:
– Ugye forint alapú a hitel?
– Ha a kamat emelkedik, akkor a meglévő hitelek kamata emelkedni fog?
Én úgy látom, hogy nem tanulunk a korábbi hibákból. Tényleg ezek lettek volna a legnagyobb problémák?
Igen, akkor ezekkel lehetett gond, így ezekből lett a sok bedőlt hitel.
Szerintem a deviza válság legnagyobb tanulságának, azt kell tekinteni, hogy mindig le kell futtatni a legrosszabb forgatókönyvet. És bizony kockázat mindig van. De a legnagyobb kockázat, ha nem készülünk fel a nehezebb időre.
És persze nem azt mondom, hogy ne használjuk ki a támogatásokat, hisz én is kihasználtam, amit tudtam. Azt mondom, illetve az a célom, hogy felelősségteljesen tudjuk kihasználni az állam adta lehetőségeket.
Nem kell senkinek élet végig albérletben lakni, de az sem feltétlen szerencsés, hogy önerő nélkül akarunk házat építeni. Csak azért mert most épp futja a fizetésből a törlesztőr. A kettő között van átmenet.
És való igaz, befoghatnám a számat, mondhatnám a szépet és a jót, ezáltal kereshetnék többet, de azt nem érezném magamének.
Sajnos sokszor tárgyilagos vagyok, vagy egyszerűen (esetleg félreérthetően) fogalmazok, viszont jó szándék vezérel. Aki megtisztel azzal, hogy kikéri a véleményem, szeretném kiérdemelni a bizalmát, hogy 2-5-10 év múlva is kíváncsi legyen a gondolataimra.