Populizmussal eddig sem lehetett vádolni… viszont öncélúan sem szoktam a – sokszor markáns – véleményemet megosztani.
A tegnapi bejegyzésemhez visszakanyarodva, az nem egy vélemény volt, hanem egy tény. Ha emelkednek a bérek, az áremelkedéshez fog vezetni… ez józan ésszel belátható. A béreket ki kell termelni a cégeknek, és ha a cégnek nőnek a kiadásai, akkor a bevételt is növelni kell, amit az árak emelésével tud a legegyszerűbben megvalósítani.
Lehet, hogy ez valakit sz@rul érint, de ez az igazság. És azért írtam ki, illetve írom ki most is, hogy ne kergessünk délibábot. Most írhatnám én is, hogy nem jó a vezetés, meg nyugaton máshogy van és társai… de ez nem más, mint a saját felelősségünk elhárítása.
Tudod 2009-ben, egy diplomával a zsebembe, egy mekibe sütöttem a húst, a sajtburgerbe. Alig vártam, hogy elvégezzem a sulit és legyen egy jó állásom. 2008-ban végeztem, válság volt, így sehova nem vettek fel… csak a mekibe.
Mindenre és mindenkire haragudtam, hogy hiába tanultam, nem jutottam vele semmire.
Akkor történt az első változás, amikor rájöttem, hogy az ember felelős a saját életéért. Nem volt egyszerű szembenézni ezzel. Sokszor még most is nehéz… bár egyre ritkábban.
Szép lassan kezdtek el változni a dolgok, de az évek alatt kezdett kirajzolódni, hogy merre van az én irányom.
És mivel én is azon a rögös úton vagyok – 23 évesen nem volt semmim, csak hitelem és egy minimálbéres fizum – azt gondolom, hogy van egy-két olyan gondolat, ami hasznos lehet Neked, ha még az út elején vagy.
Tudom, hogy nem lehet mindenki vállalkozó, viszont mindenkinek azon kellene munkálkodni, hogy tudna jobban és hatékonyabban dolgozni. Ennek előbb-utóbb lesz kézzelfogható eredménye.
Képzeld a mekibe azon gondolkodtam, hogy lehetne több sajtburgert eladni. Persze akkor még nem jöttek épkézláb ötletek, viszont ez az attitűd velem maradt a későbbiekben. És azt gondolom, hogy ez a siker egyik legfontosabb kulcsa… hogy tudunk többet, jobbat adni, az embereknek, a cégnek, ahol dolgozunk.
Tudom, hogy ezzel sok embernél kiverem a biztosítékot. De tudod mit. Jó pár könyvben olvastam, hogy csak azoknál a részekből fogsz tanulni, ami megbotránkoztat, így azon bekezdéseknél érdemes elidőzni.
Ha ezek után is ellenszenvet érzel, akkor tényleg ne haragudj… a jó szándék vezérel.
Illetve egy dolgot szeretnék kérni. Kérdezz meg embereket, akik már ott vannak, ahova Te el szeretnél jutni, hogy sikerült nekik?
És ha lehet, akkor ne a közvetlen környezetedből (ez egy külön bejegyzést is megérne, és lehet, hogy az irányú nézetemmel sem aratnék osztatlan sikert).
Lehet, hogy hallgatnom kellene a feleségemre, hogy maradjak a kaptafánál… foglalkozzak a CSOK-kal, segítsek az embereknek a lakáshitelbe, támogassam a csapatomat.
Csak tudod, ahogy fentebb is írtam, mindig azon gondolkodok, hogy tudok többet és jobbat adni. És nemes dolog egy családnak segíteni megvalósítani az álmát, de ennél is többet szeretnék.
És lehet, hogy ez miatt kevesebben fogtok megkeresni, hogy mi segítsünk az Otthonteremtésbe, de bízom benne, hogy lesz pár család, akinek a hitelfelvétel mellett, tudok olyan nézőpontot adni, amitől elindul egy olyan pozitív változás irányába, amivel el fog tudni érni egy jobb életminőséget!